Megtört varázs

2. rész

- Inuyasha se akarná, hogy kockáztasd miatta az életedet... - mondta Miroku.

- Ezt nem hiszem el Miroku... - mondtam,és nagyon megharagudtam rá- nem hiszem el, hogy te csak így elfogadod, hogy a barátodat, Inuyashát... mert a barátod, még ha Inuyasha nem is szokta az ilyesmit mások orra alá dörgölni... - csak úgy eltűnjön. Ne haragudjatok, de ezúttal nem érdekel senkinek se a véleménye!- azzal kirohantam a kunyhóból és a rengeteg felé vettem az irányt. Inuyasha nevét kiabáltam, már alkonyodott... De csak futottam és kiabáltam, ahogy a torkomon kifért és nem hagytam abba. Már azt sem tudtam, hogy merre visz a lábam, és egyre beljebb és beljebb kerültem az erdőben. Hamarosan már azt sem tudtam, hogy milyen napszak van, mert a fák koronája eltakarta előlem a napot csak pár sejtelmes sugarát engedve át levelein.

Nem féltem. Tudtam, hogy meg találom Inuyashát, bármi történjék is. De sajnos a testem már nem így gondolkodott, egyre jobban elfáradtam. Napok óta nem aludtam, a torkom berekedt a sok kiabálástól. Végül nem tudom melyik oldalán, de az erdőből kiérve ledőltem egy fa tövébe, és még láttam a lemenő nap utolsó sugarait, mígnem elnyomott az álom. Nem álmodtam semmit, és azt sem tudom mikor  tértem magamhoz, csak éreztem, hogy puha tiszta ágy vesz körül, és friss hidegvízzel borogatják a naptól megégett arcomat. Mikor konyítottam a szememet egy idegen kunyhóban voltam.
- de hát... - próbálam megszólalni, de nem jött ki hang a torkomon.

- Feküdj csak nyugodtan, kedves... - szólalt meg egy nálam valamivel idősebb körülbelül húsz éves lány, aki az ágyamnál térdelt és éppen friss vízbe merítette a kendőt a homlokomról. - Teljesen megégtél a napon és már három napja, hogy megtaláltunk... azt hittük, hogy súlyosak a sérüléseid, de szerencsére csak  kimerültség okozta...

Nem tudtam válaszolni. De nem kerülte el a figyelmemet, hogy ugyan olyan miko öltözéket viselnek, mint Kikyou. Tehát papnők.

- Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam rendesen, biztos meg vagy zavarodva, hogy hirtelen idekerültél...  Miyuki vagyok a Higurashi papnők egyike.

- Higurashi papnők?!- nagyon meglepődtem,tehát a tulajdon őseimmel találkozhatok! Vagy ez talán a véletlen műve, hogy ugyan az a ...

Nagypapa bizonyára erről is mesélt, hisz roppant büszke, a származására, de én szokás szerint rá se bagóztam... tessék... a  tulajdon őseimet nem ismerem.

-Kikyou... hozz kérlek a macska gyökérből meg a ... - szólt hátra a válla fölött Miyuki. Legnagyobb meglepetésemre  a mi Kikyounk volt az.
- Hát felébretél... Kagome. - fordfult oda felém és ő is letérdelt. -Ha kicsit később találok rád nagy bajban lennél...
- Te... - nyögtem, ki valahogy- találtál meg... engem... ?
- igen, de ne erőltesd túl a hangszálaid... tudom mi történt, kerested Inuyashát...
- Te talán nem kerested Kikyou?- gondoltam, de nem mondtam, nem mondhattam ki. Szerencsére Kikyou az arcomról is leolvasta, mit gondolok.

- Hogy ne, én is kerestem... de nem éreztem sehol a jelenlétét. De... ne ijedj meg együtt talán megtalálhatjuk. Addig is, hogy ez gyorsabban bekövetkezzék, figyelmeztetlek, hogy tényleg ne heveskedj!

Úgy tettem, ahogy mondott, nem szöktem el, bár valóban, először ez a gondolatom támadt. Egy hét múlva már makkegészséges voltam. Kikyouval a pataknál találkoztunk...
- Mondd csak Kikyou... nem lehetséges, hogy a Higurashi papnő... az a Miyuki... egy az én őseim közül. Engem is Higurashinak hívnak... de elég furcsa dolog...
- Hmm... Bizonyára, az édesapád révén vagy Higurashi... igen, nem tartom kizártnak. De most koncentrálj... meg kell találnunk Inuyashát, a következő holdtölte előtt.

- A következő holdtölte előtt?
- Igen, ha ugyanis elkésünk, akkor örökre szellem marad.
- És eddig erről nekem nem is szoltál! Holdtölte, jövő csütörtökön lesz...- kérdő tekintettel válaszolt-  hopp jaj, bocsi... Szóval 7 nap múlva.
- Ne pánikolj! Sikerülni fog. - jelentette ki Kikyou.- ha minden jól megy, már holnap megtaláljuk. Most pedig jól figyelj... hunyd le a szemedet. Zárj ki minden egyes zajt... Csak Inuyasha erejét próbáld felidézni... és...

Hírtelen vízióim támadtak. Eddig még sosem voltak látomásaim, ezért kicsit izgatottabban mondtam, a hangom remegett.

- Hegyeket, hófehér hegyeket látok. Mezőt... és egy elpusztított falu hamvait... csak nem Inuyasha tette? Egy folyó is van ott. Meg... fenyves erdő... Egy hatalmas kivágott fatörzs... és... Inuyasha egy sötét barlang mé...
- Elég. Nyisd ki a szemed. - utasított Kikyou. - Tudom, hol van. Fent északon.

Folytatása következik