Megtört varázs...
1. rész

Inuyashával napokig nem találkoztam az iskola miatt. Éppen az érettségire készültem. Nem tehettem meg, hogy egyszerre arra is és a középkori Japánra is koncentráljak. Mikor elbúcsúztam Inuyashától, őt majd szétvetette a düh.
- Menj csak! Nem kellesz...  azt hiszed, nem vagyok elég jó nélküled is. Írd csak a nyamvadt dolgozataidat a furcsa kis világodban!

- Inuyasha... én... te ezt nem értheted! Azt hiszed olyan szórakoztató dolog érettségizni... nah persze nem is tudod mi az az iskola!

- Már hogy ne tudnám! - kiabálta. - Az a hely, ahol padokban ültök és napok hosszát körmölitek a papírra, amit mondanak tökéletesen  feleslegesen!

- Nem is számítottam más válaszra- válaszoltam neki. Majd Sangohoz és Mirokuhoz fordultam. - Srácok... sietek vissza, amilyen gyorsan csak tudok. Addig kérlek, vigyázzatok magatokra.

- Nem lesz gond Kagome.- válaszolta Miroku mosolyogva és meglökte Inuyashát, aki elhasalt a hírtelen mozdulattól.

-Ezt meg mért kellett... -morogta.

- Menj csak Kagome- bíztatott Sango is- és sok sikert!

- Köszönöm Sango, és neked is Miroku.
Azzal átléptem a Saját világomba. Otthon várt a rengeteg tanulni való. Hegyekben álltak a jegyzetlapok, amit Souta másoltatott nekem, a könyvekről nem is beszélve. Hirtelen megrettentem vajon képes leszek-e letenni az érettségit?
 Napjában csak 3x mentem ki a szobámból reggelizni, ebédelni és vacsorázni. Tanultam a földön fekve, az ágyon hasalva (de ez nem jó módszer, mert az ágyon nagyon könnyen elaludtam) no meg az asztalomnál.
Aztán elérkezett az érettségi napja. A szívem a torkomban lüktetett, de annyit tanultam, hogy nem lehetett belőle probléma. Végül is sikerült. Lett néhány ötösöm meg négyesem, csodák csodája matekból 3-ast kaptam. Azok után, hogy bukásra álltam belőle ez nagyon jó jegy: nem gondoltam volna. Szóval boldog voltam, már csak azért is, mert iskola nélkül sokkal szabadabban lehetettem, és több időt tölthettem a középkori Japánban.
Anya arcára puszit nyomva indultam (úgy kb. 2 hónappal később, mint, ahogy elmentem) vissza a középkori Japánba. Oh az érettségin a középkori Japán kultúráját is kérdezték történelemből. :)  Azt meg ki tudná jobban, mint én, aki időm 90%-át ott töltöttem.
Csak, hogy odaérve nem találtam Inuyashát...
Miroku és Sango Kaede kunyhójában voltak, a viszont látás örömére Kaede hatalmas lakomát rendezett nekünk. Megkérdeztem, hogy hol van Inuyasha, de Sango kerülte a tekintetem,  Miroku lesütötte a szemét. Végül Kaede szólalt meg.
Gyermekem... Inuyashának nem régiben hatalmas csatája volt egy farkas szellemmel...
Az ereimben megfagyott a vér... Tudtam, mi következik, de nem akartam... nem akartam elhinni, amit Kaede mondott... alig figyeltem oda.
-... a farkass szellem több ékkőszilánkot birtokolt. Inuyasha elvesztette az önuralmát és most... Valahol az erdőben kóborol teljesen szellemként.
- Tehát él?! Istenem, nem halt meg?! - a megkönnyebbüléstől elsírtam magam. Nem érdekel, ha szellemmé változott, majd visszaváltozik... de él... Inuyasha.
- Kagome... attól félek...- szólalt meg Miroku-, hogy nem értetted meg, amit Kaede az imént mondott. Inuyasha valóban él, de már nem az, aki egykor volt. Inuyasha nem fog visszaváltozni többé.

- De igen...- bólogattam, megint csak hitegetve mindenkit.- majd használom a feksziket és akkor megint a régi lesz. Nekem biztosan visszaváltozik...
Aztán észrevettem, hogy az asztalon ott hever Inuyasha fekete gyöngysora, amivel egész eddig irányítani tudtam.
- Ez nem lehet... - néztem rá.
- Erről beszéltünk. - válaszolta Sango. Alig bírtuk Kaedével hárman megfékezni őt. Még ha meg is ismerne téged, akkor sem lennél biztonságban mellette. Inuyasha se akarná, hogy az életedet kockára tedd miatta.

Folytatása következik